A gersei képviselő testület, 1873. április 6.-i elhatározása nyomán a korábbi r.k. felekezeti iskola helyett, községi iskola alakítása vette kezdetét. (A változtatás oka volt, hogy a felekezeti iskolát fenntartó Sárfimizdó és Karátföld, élve a törvény lehetőségével, önálló iskolát alapított s Gerse egyedül nem bírta fenntartani a korábbi, felekezeti intézményt.)
Ennek az átalakulásnak útja hosszú volt és nem mentes a hatalmi villongásoktól sem. Így pár évig szó volt a tanügyi iratokban a „gersei iskola zilált viszonyai”-ról. Ez az iskola, amelyről már több adatunk is van.
A korábbi „iskola ház” az új
építésekor így nézett ki:” ..
a régi, szűk, korhadt, dísztelen iskolaház
pusztul, de pusztít is, amennyiben nem ad oly hajlékot, melybe a legszerényebb
igényű művelt tanító megtelepedni…… a sötét, nedves, tanodába összezsúfolt
gyerekek oktatásával foglalkozni bevonulni kivánna.[7]!”
(Az adott szövegrész át volt húzva az eredeti iraton is! P.GY.) „régi
rozzant, dülőfélben levő iskola és volt tanítói szalmávalfödött lak…”A
tanítók fizetése ekkor - az 1870-es években 300 forint volt és a gersei tanító
még "rendes lakást", 1/4 hold földet is kapott. Az iskolák működtetése akkor is
komoly terhet jelentett a községeknek. Igyekezett is a falu, a kellemest a
hasznossal összekötni. A tervezett iskola mellé más létesítményt is szerettek
volna: „községünkben csak egy kut van, - az is tőlünk távol s így a vízhiány
felette nagy- czélszerünek találtatik a gyerekekre nézve is, a m. kir.
Közoktatási Kormánynak Kegyelmes segélyével egyet csinálni…”[8]Az
állam 4340 forintnyi államsegéllyel állt az iskolaépítés mellé. A nehézségeket
jól mutatja, hogy Hochholczer Ferenc, gersei tanító, 1873-ban azért kényszerült
elhagyni állomáshelyét, mert a község kereken megtagadta illetményének
kifizetését. "- igérve, hogy mindent elkövetnek (érdekemben), tekintve, hogy
mult évi jövedelmem mellett csak kis adóssággal volt lehető az évet nyomorral
küzdve eltölteni, s én hivatalomat mindamellett még is lehetőleg
lelkiismeretesen teljesítettem...Kénytelen vagyok hivatalos teendőimet a mai
naptól felfüggeszteni..." - írta a felettes hatóságnak írt levelében a
becsapott tanító. A tanítás csak jó fél évvel később folytatódhatott. Ekkorra a
szénégetői iskolába távozott Hochholzer helyébe sikerült új tanítót választani.
Az ő alkalmazásnak kezdetével kifizették Hochholzer tanító úr elmaradt 72
forintját is. A kialakuló tanítóképzés első nehézségei idején - eléggé vegyes
képet mutatott a tanítók szakmai és emberi felkészültsége. Érdekes példa volt
erre az 1873-ban kirobbant "Horváth-ügy". Horváth Mihályt választotta tanítóvá a
gersei iskolaszék. Ő, hivatkozva arra, hogy oklevele a „papok között elveszett”,
saját, de hamis Képezdei Oklevéllel, 1873-ban, Gersén választatta magát
tanítóvá. „maga sikkasztotta el a silány eredetit s állított Ki sajátkezüleg
egy kitünő másolatot magának[9]”A
hamisítás abban állt, hogy a nem képesített tanító, a nagykanizsai
főgimnáziumban kapott oklevelét lemásolta és azt a megsemmisültnek, elveszettnek
mondott eredeti helyett a tanítóválasztásra leadta. Az abban szereplő adatokat
„eredeti bizonyítványában „Notlehrer”[„segédtanító”] – hanem mint képzett
tanítóvolt kitüntetve, s nem emlékszik hogy eredeti bizonyítványában „ungenügend,
”[„elégtelen”]”mindig genügend ”[„elégséges”] lett volna.”[10]-
módon megmásította. Az iskolaszék akkori elnöke, Ágoston József, így vélekedett:
„Végleges kinevezéséhez nem sok jó reményt kötök: Itt is tellyesülni látszik
a régi magyar közmondás: ”K… nem lesz szalonna”... csak hogy alkalmatosabb
egyének hijába kénytelenek vagyunk illyenekkel is megelégedni s sajnos, hogy még
illy "nos numerus sumus" egyének is válogathatnak a jobb jobb állásokba!”
[11]
(A kihallgatás jegyzőkönyve a VIII. számú mellékletben olvasható.)
Ezek
fényében érdekes fordulata a dolognak, hogy 1874-ben ismeretlen megfontolásból
az iskolaszék újra alkalmazni óhajtotta a "lebukott" tanítót. A minisztérium nem
engedélyezte Horváth úr újabb alkalmazását.(Végül is Horváthnak nem esett
bántódása, mert a hamisított oklevelét soha többet nem mutatta meg senkinek. Így
nem tudtak eljárást indítani ellene. Zalába távozott.)
Ideiglenesen Deáky Ferenc, majd Horváth Miklós[12] más források szerint Horváth János segédtanítót alkalmazták. Ezek után nem csoda, ha az 1875-ös év végi vizsgákon a tanulók 60%-a „butának” és „gyenge tudásúnak” minősült az olvasás, írás és számtan tantárgyakból. 1875/76 -ben új tanító került az iskolához. Karlovics Mihály. Ő több évig maradt hivatalában. S ő lett a községi közös[13]iskola első tanítója. Keményen harcolt az iskola érdekeiért. A falu bírójával még becsületsértési perbe is keveredett. Az ő idejében zajlott le a szekrényért „asztoly”ért és kályháért (melyeknek hiányát a korabeli iskolaleltár jelezte) indított per. A hét esztendeig tartó pereskedés a becsérték kifizetésével végződött. Ugyanebben (1875) az évben készült el az új iskolaépület és tanítói lak. Az építést Österreicher Sándor[14], zalaegerszegi, építési vállalkozó végezte el. Ekkortól beszélhetünk községi népiskoláról, a katolikus, felekezeti iskola helyett. 1875-ben az iskolának 53 tanulója[15]volt. Érdekesség, a tanórák 30 percesek voltak. 1877-ben a Vas megyei Közigazgatási Bizottság határoz „Az állam költségén épült gersei iskolaház tövében, annak kárára és veszélyére roskadozó… községi iskola czéljaira is használt régi iskola lebontásról.[16]” 1887-ben újra kellett padlózni iskolaházat. Ekkor merült fel először a vizesedés problémája. 1902-ben rövidítették a tanévet, mert szükségessé vált az épület renoválása. Vizesedés miatt volt szükség a ekkor is munkára. 1903-ban éles vita robbant ki a Szálláshelyen lakó gyerekek iskoláztatásáról. Ez nem csoda, tekintve, hogy ez években több mint, 30 tanuló volt iskolaköteles korban a Gersétől északra lévő majorban. Az érkező tanulók száma azért okozott nehézséget, mert „mindennapi” tanuló amúgy is volt már bőven. 98 tanuló járt a gersei iskolába, a szálláshelyieken kívül. A törvény szerint 80 főnél több tanulót egyidejűleg nem taníthat egy tanító. [17] A szorongatott helyzetben lévő iskolaszék, 1905. január 29.-i ülésén még az is felvetődött, hogy a szálláshelyeik oktatását oldja meg a major tulajdonosa, illetve, hogy épülne iskola Szálláshelyen. 1907-ben szóba került egy, Gerse és Karátföld közös kezelésében lévő iskola felépítésének gondolata.
1908. november 26-án 2 órától a két képviselőtestület közös tanácskozást is tartott ebben az ügyben. Végleges döntés azonban nem született. 1913-ban Gersére is eljutott a felügyeleti szerv. „Az épület tetőzete javítást igényel, a folyosó lépcsője teljesen tönkrement, a padok egy része használhatatlan. Az ablakok egy része ki van törve, az összes ajtók és ablakrámák festése egészen lekopott, a tanulók részére előírt árnyékszék nincs meg, az udvar és a kert kerítése hiányos…”[18]Mindezek javítására a szolgabírótól 30 nap időt kapott a gersei képviselőtestület. 1915-ben Szabó Lajos tanítót behívták a soproni 18. népfelkelő gyalogezredbe. Így tanító híján tanítás szünetelt a tanítás. Csak 1916 márciusában, a tanító úr leszerelésével kezdődhetett meg újra. 1918. decemberében, Gersén, a beírt 91 tanulóból, átlagosan 30, de a tanév elején mindössze 8-10 tanuló járt iskolába. A szülők a „spanyol betegség”, illetve a ruhátlanság, cipőtlenség miatt nem járatták gyermekeiket iskolába. Nem szabad elfelejteni, hogy egy elvesztett világháború után és két forradalom közötti időszakról van szó!
Erről a helyzetről levelet írtak a Minisztériumnak és kapott is az iskola kétezer-ötszáz koronát, január 15-én a gyerekek ruházásának javítására.
Az 1919/20-as tanévre az iskolaépület a 45 évnyi intenzív használat után erősen leromlott állapotba jutott. 1920 telén ez volt a helyzet: „A múlt héten abba kellet hagyni a tanítást, mert a tanteremben több ablak hiányzott s nem lehetett befűteni, s csak Dr. Mozsolits István Úr helybeli földbirtokos közben járása folytán lettek az ablakok megcsinálva.”[19]A megnövekedett tanulólétszám miatt felvetődött egy második tanítói állás betöltetésének szükségessége. Végül ez a kérdés nem nyert megoldást, mert az iskola szükségletei és a község lehetőségei nem találkoztak. 1928 szeptemberében született a döntés új iskolaépület létesítéséről, melyhez a kultuszminisztérium 21 ezer pengő államsegéllyel járult hozzá.
1929-ben új iskola épült Gersén. Bekerülési költsége 33003 pengő és 18 fillér volt.[20] Az épület ünnepélyes átadása 1930. májusában volt. Mozsolits István, helyi földbirtokos mondta az ünnepi beszédet. Ebben az épületben, az "emeletes iskolában," a földszinten tanítói lakás, két hatalmas szobával, (belmagasságuk csaknem 4 méter volt!), az emeleten, pedig egy osztály került kialakításra. Ez az épület 1987-ig szolgálta községünk oktatási céljait előbb, mint tanterem, később, mint technika terem. (Rövid ideig, a Műv. Ház átépítése alatt, itt működött a helyi mozi is!) Az épület ma, átalakítás után, az Önkormányzat és a Körjegyzőség épülete.
Két esztendővel később, az akkor teljes erővel romboló, világgazdasági válság hatása elérte a gersei iskolát is. Az államsegélyek lefaragása arra kényszerítette a gersei képviselőtestületet, hogy a II. tanítói állás megszüntetését fontolgassa. Ekkor a gersei, elemi népiskolának 88 beírt tanulója volt. Közülük Gersén csak 72-en laktak. Járt még ide 5 Karátföldön lakott, 10-en a Gersétől északra lévő Szálláshelyről, és egy tanuló a szomszédos Petőmihályfáról járt ide.[21] 1931-ben, Gersén Szabó Lajos, tanító és Szabó Mária - helyi születésű tanítónő dolgozott az iskolában. 1937/38-ban a következő tantárgyakat tanulták a gyerekek a 6. osztályban:
Hit- és erkölcstan,
Magyar nyelv / Olvasás és olvasmánytárgyalás, Írás, Fogalmazás, Helyesírás és nyelvi magyarázatok,/
Számolás és mérés,
Földrajz,
Történelem / A magyar nemzet történelme, Polgári jogok és kötelességek/
Természeti és gazdasági ismeretek / Természetrajz, gazdaság- és háztartástan, Természettan és vegytan, Egészségtan/ Rajz, Ének,
Kézimunka, Testnevelés.
Az 1943/44-es tanév, a Vallás- És Közoktatásügyi Miniszter rendeletére, 1944. április 1.-én, befejeződött. Éreztette hatását a háború, hazánkat akkorra már csaknem két hete megszállta a német hadsereg.
A gersei iskola egyik régi tanítványa, Mühl Laci bácsi, így mondta el, milyen is volt egy átlagos tanítási nap: „8 órára iskolába mentek a gyerekek és a tanárok. Mikor a tanár bement az órára, fel kellett állni és dicsérni kellett: ”Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Utána egytől százig a szorzótábla hangosan… Egy szünet volt, tíz órakor. Szünetben ki kellett menni az udvarra. A lányok labdáztak, kergetőztek, a fiúk búgócsigáztak, arasztoztak[22].
A fegyelem az órákon szigorú volt, mert a tanár bottal fegyelmezett.
Tizenkettőig tartott a tanítás. Az óra után, délben, az Úrangyalát kellett imádkozni. Utána az iskola előtt volt sorakozó. Külön a fiúk, külön a lányok. Egy felvigyázó gyerek a rendre ügyelt hazafelé. A rendetlenkedőt, másnap, jelentette a tanárnak. Az utcán a felnőtteknek dicsérni kellett, kórusban[23].” Talán ezért is volt Gerse kissé csúfondáros elnevezése „Dicsértessék falva[24]”
tovább